Az eosint 1890-es években fejlesztette ki Zsolnay Vilmos - Petrik Lajos, a budapesti Ipariskola igazgatójának és Wartha Vince, a Műegyetem professzorának a segítségével. Elnevezése a görög "eos" (hajnalpír) szóból ered, utalva az első előállított színárnyalat halványpiros játékára. A számos eosin szín mellett több kivitelezési eljárást is kifejlesztettek a Zsolnay gyárban, például kézzel festett, maratott, márványozott eosinok. 1893-tól gyártja a cég az eosint; ezt a sokszínű, irizáló redukciós mázat, előállításának titkát szigorúan őrizve.

A Zsolnay porcelánt lemázazzák egy türkizkék színű, átlátszó, ólommentes mázzal. Ezt kiégetik. Erre festenek egy titkos összetételű anyaggal, amely kétféle agyagot tartalmaz: nemesfémek keverékét, amiknek szerepe van a fémes csillogás és a szín létrehozásában; és egy hordozóanyagot. Ez egy nagyon sötét massza. Száradás után égetik. Égetés után lemossák a kerámiáról ezt a masszát, és láthatóvá válik a türkizkék máz helyett egy aranyszíntől a rózsabogár-zöldig színjátszó máz. Tehát az eozint létrehozó anyag nincs rajta a kész kerámián. Ami a kerámián van, az egy nagyon vékony réteg, a máz felületében, ami egy különleges fizikai hatás miatt színes. A színt nem festék okozza, hanem fénytörés.

Kisebb és nagyobb méretű dísztárgyak, épületdíszítő elemek egyaránt készülnek az anyagból. A századforduló környékén, a szecesszió szellemében kibontakozott új forma- és díszítésmóddal ötvöződött eosin technika gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok megalkotásában teljesedett ki olyan világhírű művészek által, mint Apáti Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza, Rippl Rónay József.